Csuporka, értetlenség és fájdalom

A mai reggel is ugyanúgy indult, mint a többi, eltekintve attól, hogy kicsit idegesebbek voltunk, hiszen Csuporka ma ivartalanításra ment.
Bár tudjuk, hogy ez egy rutinműtét, tapasztalt és jó orvosokkal, de azért kicsit izgultunk, ahogy minden ivartalanításra készülő cicánknál.
Délután már lassan készültünk érte menni, amikor döbbenetes hírt kaptunk. Csuporka elment.
Csuporka, ez a drága, édes, bucifejű cicababa, aki látszólag teljesen egészséges volt, az altató beadásakor azonnal rángani kezdett, leállt a légzése és hiába tettek meg érte két órán át mindent, nem sikerült őt visszahozni az életbe.
Ahogy mi is, a két doktor néni is értetlenül és szomorúan áll a történtek előtt. Sajnos, Csuporka is azok közé a túltenyésztett, akár beltenyészetből származó cicák közé tartozik, akik ha külsőleg nem is, de belsőleg komoly betegségekkel küzdenek. Akár a kicsi szíve, tüdeje lehetett fejletlen, ezt már nem tudjuk meg soha.
Kattognak a gondolataink, felvillannak emlékképek, ahogy csipogott, ahogy panaszkodva követelte a kaját. Ahogy beilleszkedett a cicák közé, szerette a kutyát, ahogy az ember hasán aludt.

Kicsi Csupi! Neked még olyan nagyon sok dolgod lett volna az életbe: játszani, finomakat enni, felnőni, boldogan élni a gazdiddal, és még nagyon sok évet élni. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen gyorsan véget ért a kis életed, mely sok mosolyt és szeretetet hozott az életünkbe és most darabokra törted a szívünk.
Sosem fogunk elfeledni kicsi pocakos cicababa.
Szárnyalj ott fenn, játssz nagyokat, légy nagyon boldog ott, a Szivárvány hídon túl, ahol egyszer újra magunkhoz ölelhetünk.
Isten Veled pici lány!